Előzmények
Egy szokásos unalmas nap a cukrászdában. Kezemben a horgászújság, olvasok. Egy cikk szúrja meg a szemem: Ordas tó. Hallottam már róla, de különösebben nem érdekelt. A cikket olvasva egyre fokozódik a kíváncsiságom, mikor elértem a varázsszavakhoz, egy úszós bot, kapitális halak. Már emeltem is a telefont és tárcsáztam Szákos Frodó barátomat (Green Fishing). -Nem érzel halszagot a levegőben?-kérdeztem tőle, mire ő azt a megnyugtató választ adta, hogy az orrában elviselhetetlen a halszag már és engedve a szenvedélyünknek már rá két napra úton is voltunk.
Az első benyomások
A szokásos procedúra után elfoglaltuk állásainkat a tavon. Kedélyünket tovább borzolta az előttünk alig 15 méterre ugró, bő 8-9 kilós forma ponty és a túloldalon állandóan fürdő tokhal. Na de elég a merengésből! Csalizás után már repültek is az úszók. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre nem etetünk, de erre meg volt a nyomós okunk. Említettem, hogy hétfő van és a hétvégén biztos, hogy rommá etették a vizet, így fölöslegesnek láttuk az etetést. Az első órákban némi maszatoláson kívül semmi nem történt. Próbálgattuk a legkülönfélébb csalikat, de egyenlőre semmi pozitív visszajelzés a bajszosoktól, így a kevés, de koncentrált etetés mellet döntöttünk és bekevertem egy kilót a pelletmixből. Ezt csak azért írom le, mert itt nem lehet semmilyen táppal, etetőanyag keverékkel etetni, csak a szemestakarmány és a pellet engedélyezett a vízminőség megőrzése érdekében. A pelletes keverékből 2-2 marékkal dobok az úszókhoz.
Megtört a jég!
Frodónak kapása van! Bevágás után karikába hajlik a finom MAVER pálca, sikít a fék. 20 percnyi fárasztás után szákoljuk meg az első bő 8-9 kilós tükröst
. -Na ez igen!-mondom. A hal a fotózást követően visszanyeri a szabadságát, csak, mint az általunk fogott összes többi. Az első ponty natúr csemegekukorica és csonti kombinációjára jött. Én tovább erőltetem a pelletet. Némi várakozás után egy határozott elhúzásnak vágok be, de semmi! Újracsalizok, visszadobok az előző helyre. Ismét hasonlóképpen járok, ennek is az edámi sajtos CSL-be áztatott halibutos pellet kellet, de az eredmény ugyan az: 1-2 a halaknak. A hátrányunk nő, mert Lőrinc is ront még egyet. Felvillant az ötlet, mi lenne, ha radikálisan lefinomítanánk a szereléket? Így is tettünk, a 20-as előkét felváltotta a 18-as, a vastaghúsú horgot vékonyszárú váltotta fel, a 10 grammos Exner helyébe egy 4+1 grammos Cralusso került.Én közben elmentem a büfébe egy búfelejtő kóláért, visszatérésemkor látom, hogy barátom szerel. -Szakított.- csak ennyit tesz hozzá a történtekhez és a közben elkészült szereléket bedobja ismét, de a parttól csupán 4-5 méterre! -Onnan jött?!-kérdezem. A válasz bólogatás volt. Kihúztam én is a botom, én is kukoricát tűztem a horogra, csak én Magyar Betyárt. Én is bedobtam a partszélbe. Etetésképpen 2-2 marék pelletet és kukoricát szórok az úszókhoz. Kis idő elteltével táncolni kezd az úszóm, majd oldalra haladva eltűnik, a többi már sablon. A bot perecbe hajolva, szól a fék. Gyönyörűen dolgozik az újonnan vett Eurostar Seamonster Matchbot, jól állja a sarat a hal kitörései ellen. 10 perces fárasztás után a hal a part felé fordul, így visszanyerhetek némi zsinórt. Ekkor üt be a ménykű! A következő kirohanásánál a beállított fék ellenére rakétaként repül el az úszóm a fülem mellet. Elment. A horgomat nézve csak két rajtamaradt pikkely árulkodik arról, hogy a horog az oldalába akadt. Csalódott voltam. Az órámra pillantva láttam, hogy valamivel több, mint egy óránk van még hátra tózárásig. Nem volt idő szomorkodni, mert barátom ismét fáraszt. A hal azt csinált, amit akart, hol kifutott, hol előttünk táncolt, nem volt mit tenni, fárasztani kellett tovább. Így telt az első 10 perc! Fél óra elteltével sikerült a merítőbe fektetni a halat. 15-16
kilósra saccoljuk a pontymatracon fekvő matuzsálemet. Fotózás után vissza helyeztük a halat a tóba
. Órámra pillantva veszem észre, hogy fél óra van hátra tózárásig. Csalódottságomat csak egyetlen dolog ellensúlyozza, az, hogy barátom megfogta egy nap alatt élete két legnagyobb halát! Ennél nagyobb öröm nincs egy horgász számára, nagyon jól tudom, hogy milyen, amikor egy több éve fennálló egyéni rekordot dönt meg az ember, ez a legnagyobb nap a horgász életében! Na de még a horgászatnak nincs vége! Még van fél óra, csalizok újat dobok.
Az utolsó 15 perc
Az úszóm táncolni kezd, balra 5 centi, jobbra 5 centi, ez megy negyed órán keresztül, míg egyszer csak eltűnik az úszóm. Bevágni sincs időm, a hal már viszi a féket! Kitörő ujjongással dicsérjük a szerencsénket. A hal kirohanásai rövidültek, sikerült elszakítani őt a fenéktől, a fék is egyre kevesebbet szól. 15 perc küzdelem után ő is a merítőben pihen. 15 kilós tőponty őkelme! Valamivel kisebb, mint barátomé, de tőponty ő is a javából! És várjunk csak! Ennek hiányzik az oldaláról két pikkely és a seb még be se hegedt! Ez volt az első ponty, amit megakasztottam! A fotókon is jól látni a horog ütötte sérülést. Fotózás után ő is elúszik. A pontymatrac mellet gugolva nézem, ahogy eltűnik a mélyben, abban a pillanatban megszólalt a horgászat végét jelző gong. Összepakolás után elindultunk a kocsihoz, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ide bizony még visszajövünk!
