Előzmények

Egy szokásos unalmas nap a cukrászdában. Kezemben a horgászújság, olvasok. Egy cikk szúrja meg a szemem: Ordas tó. Hallottam már róla, de különösebben nem érdekelt. A cikket olvasva egyre fokozódik a kíváncsiságom, mikor elértem a varázsszavakhoz, egy úszós bot, kapitális halak. Már emeltem is a telefont és tárcsáztam Szákos Frodó barátomat (Green Fishing). -Nem érzel halszagot a levegőben?-kérdeztem tőle, mire ő azt a megnyugtató választ adta, hogy az orrában elviselhetetlen a halszag már és engedve a szenvedélyünknek már rá két napra úton is voltunk.

Az első benyomások

A szokásos procedúra után elfoglaltuk állásainkat a tavon. Kedélyünket tovább borzolta az előttünk alig 15 méterre ugró, bő 8-9 kilós forma ponty és a túloldalon állandóan fürdő tokhal. Na de elég a merengésből! Csalizás után már repültek is az úszók. Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre nem etetünk, de erre meg volt a nyomós okunk. Említettem, hogy hétfő van és a hétvégén biztos, hogy rommá etették a vizet, így fölöslegesnek láttuk az etetést. Az első órákban némi maszatoláson kívül semmi nem történt. Próbálgattuk a legkülönfélébb csalikat, de egyenlőre semmi pozitív visszajelzés a bajszosoktól, így a kevés, de koncentrált etetés mellet döntöttünk és bekevertem egy kilót a pelletmixből. Ezt csak azért írom le, mert itt nem lehet semmilyen táppal, etetőanyag keverékkel etetni, csak a szemestakarmány és a pellet engedélyezett a vízminőség megőrzése érdekében. A pelletes keverékből 2-2 marékkal dobok az úszókhoz.

Megtört a jég!

Frodónak kapása van! Bevágás után karikába hajlik a finom MAVER pálca, sikít a fék. 20 percnyi fárasztás után szákoljuk meg az első bő 8-9 kilós tükröst. -Na ez igen!-mondom. A hal a fotózást követően visszanyeri a szabadságát, csak, mint az általunk fogott összes többi. Az első ponty natúr csemegekukorica és csonti kombinációjára jött. Én tovább erőltetem a pelletet. Némi várakozás után egy határozott elhúzásnak vágok be, de semmi! Újracsalizok, visszadobok az előző helyre. Ismét hasonlóképpen járok, ennek is az edámi sajtos CSL-be áztatott halibutos pellet kellet, de az eredmény ugyan az: 1-2 a halaknak. A hátrányunk nő, mert Lőrinc is ront még egyet. Felvillant az ötlet, mi lenne, ha radikálisan lefinomítanánk a szereléket? Így is tettünk, a 20-as előkét felváltotta a 18-as, a vastaghúsú horgot vékonyszárú váltotta fel, a 10 grammos Exner helyébe egy 4+1 grammos Cralusso került.Én közben elmentem a büfébe egy búfelejtő kóláért, visszatérésemkor látom, hogy barátom szerel. -Szakított.- csak ennyit tesz hozzá a történtekhez és a közben elkészült szereléket bedobja ismét, de a parttól csupán 4-5 méterre! -Onnan jött?!-kérdezem. A válasz bólogatás volt. Kihúztam én is a botom, én is kukoricát tűztem a horogra, csak én Magyar Betyárt. Én is bedobtam a partszélbe. Etetésképpen 2-2 marék pelletet és kukoricát szórok az úszókhoz. Kis idő elteltével táncolni kezd az úszóm, majd oldalra haladva eltűnik, a többi már sablon. A bot perecbe hajolva, szól a fék. Gyönyörűen dolgozik az újonnan vett Eurostar Seamonster Matchbot, jól állja a sarat a hal kitörései ellen. 10 perces fárasztás után a hal a part felé fordul, így visszanyerhetek némi zsinórt. Ekkor üt be a ménykű! A következő kirohanásánál a beállított fék ellenére rakétaként repül el az úszóm a fülem mellet. Elment. A horgomat nézve csak két rajtamaradt pikkely árulkodik arról, hogy a horog az oldalába akadt. Csalódott voltam. Az órámra pillantva láttam, hogy valamivel több, mint egy óránk van még hátra tózárásig. Nem volt idő szomorkodni, mert barátom ismét fáraszt. A hal azt csinált, amit akart, hol kifutott, hol előttünk táncolt, nem volt mit tenni, fárasztani kellett tovább. Így telt az első 10 perc! Fél óra elteltével sikerült a merítőbe fektetni a halat. 15-16 kilósra saccoljuk a pontymatracon fekvő matuzsálemet. Fotózás után vissza helyeztük a halat a tóba. Órámra pillantva veszem észre, hogy fél óra van hátra tózárásig. Csalódottságomat csak egyetlen dolog ellensúlyozza, az, hogy barátom megfogta egy nap alatt élete két legnagyobb halát! Ennél nagyobb öröm nincs egy horgász számára, nagyon jól tudom, hogy milyen, amikor egy több éve fennálló egyéni rekordot dönt meg az ember, ez a legnagyobb nap a horgász életében! Na de még a horgászatnak nincs vége! Még van fél óra, csalizok újat dobok.

Az utolsó 15 perc

Az úszóm táncolni kezd, balra 5 centi, jobbra 5 centi, ez megy negyed órán keresztül, míg egyszer csak eltűnik az úszóm. Bevágni sincs időm, a hal már viszi a féket! Kitörő ujjongással dicsérjük a szerencsénket. A hal kirohanásai rövidültek, sikerült elszakítani őt a fenéktől, a fék is egyre kevesebbet szól. 15 perc küzdelem után ő is a merítőben pihen. 15 kilós tőponty őkelme! Valamivel kisebb, mint barátomé, de tőponty ő is a javából! És várjunk csak! Ennek hiányzik az oldaláról két pikkely és a seb még be se hegedt! Ez volt az első ponty, amit megakasztottam! A fotókon is jól látni a horog ütötte sérülést. Fotózás után ő is elúszik. A pontymatrac mellet gugolva nézem, ahogy eltűnik a mélyben, abban a pillanatban megszólalt a horgászat végét jelző gong. Összepakolás után elindultunk a kocsihoz, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ide bizony még visszajövünk!

Ebben a bejegyzésben két általam ismert "senkié" vízről lesz szó. A horgászok már rég elfelejtették vagy csak letettek róla, de mi előszedtük az apáink emlékezetében még élesen élő poros emlékeket és megpróbáljuk megszólaltatni ezeket a vizeket. Az egyik helyszínünk a Pestet keresztülszelő Rákos patak, a másik Cinkotán a régi kavicsbánya tó.

Bányatavi visszaemlékezés

Mikor először jöttem el ide, már akkor se vallatta senki ezt a vizet, pedig gyönyörű a tó csak a környékén adódtak kisebb szépséghibák. Ez főleg a mértéktelen szemét volt, amit hiába szedtünk zsákokba, mindig újra termelődött... Sokan sétálnak mindig a környékén, eldobálják a szemetet és össze rajtunk kívül senki se szedte. A partot egyébként gyönyörű nádas borítja, ahol pedig hiányzik a nád ott bedőlt fák és bokrok vannak. Előszeretettel fészkel itt a vadkacsa és a vízi csirke. Amikor először jöttem ide édesapámmal három órai horgászat után egy teli szák kárász és törpeharcsa nyerhette vissza a szabadságát. Hányszor néztük végig a kárászívást a hínáros szélében nagyapámmal, és mint hogy ő is már eltávozott közülünk, ezek az idők is elmúltak. Húshorgászok hada lepte el újra a tavat és ami benne volt azt lepusztították. Eltűntek a kacsák, a vízi tyúkok is. Sok sikertelen horgászat után nagyapámmal nem jöttünk többet a tóra, mert feleslegesnek találtuk. Pedig mennyi szép süllőt, csukát és kárászt fogtunk itt! De ezek az idők sajnos elmúltak. Most később itt állok újra a tó partján pecabottal a kezemben, megkérdezem magamtól: "Vajon nyújthat még nekem némi örömet ez a víz?" Elég az elmélkedésből, bedobok. A kisméretű horgon csonti található, felette egy 8 grammos Exner Crystal Waggler. Nem kis meglepődésemre elhúzza valami azonnal az úszót. Odakínálok neki. A horgon egy piciny bodorka emlékeztet a régi időkre. A következő dobásnál hasonlóan járok. Majd törpeharcsák raja lepi el az úszóm környékét és folyamatos kapásukkal mosolyt csalnak az arcomra. Nem is annyira reménytelen gondolom magamban... Kötök egy pergetőt. Leszedem a matchbotról az úszót és egy kicsi műhalat rakok fel helyette. Óriási meglepetésemre a harmadik dobásnál felrobban a víz és amire észheztértem már partra is segítettem az éppen méretes akrobata csukát. Ezt még két kisebb társa követte...szivar csukeszok. Közben elkezdtem körbejárni a tavat. Nem kis meglepődésemre hatalmas balint pillantok meg a sekélyesbe! Izgalomtól remegő kézzel tettem fel egy felszíni wobblert. A dobás hibátlanul sikeredet, lassan elkezdem húzni a pici rapalát finom peckelő mozdulatokkal, balin szemnek csábítóan. És és és...! Hirtelen elkapja a pici wobblert és kiugrik vele a vízből! A hal küzd, az orsóról pereg a 18-as zsinór. A következő kiugrást már nem bírta ki a kicsi hármashorog a balin szájában, a hal megrázta a fejét és magasan repülve távozott a pici műhal a szájából. Elkeseredettség lett úrrá rajtam... Pedig egy fényképet megért volna! Lógó orral tértem vissza a kocsihoz, de mire hazaértem minden elkeseredettség távozott belőlem, megszépültek az emlékek. Újra éreztem van még remény! Naiv voltam... Pár hét elteltével mikor kijöttem Jani barátommal, szomorúan vettük észre, hogy munkások serege vette körül a tavat. A nádast betemették sittel és az egész területet elkezdték ledózerolni. A bokrokat kivágták, a fákat úgyszintén. Kérdésünkre egy munkás adta meg a választ, hogy itt bizony lakópark fog épülni és feltöltik a tavat a négyesmetró építéséből hozott sittel, földdel és törmelékkel. Újra úrrá lett rajtam az elkeseredés, eszembe jutnak a régi szép emlékek, melyekkel ez a tó szépítette meg sok unalmas napomat. Mostmár ennek biztosan végeszakad! Ilyen az ember, valaki hamar akart meggazdagodni és nem gondolta át, hogy hosszútávon mi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a tóval! Elpusztítjuk magunk körül a megmaradt természeti értékeinket, lassan pusztítjuk a világot és vele magunkat is.

Rákos patak

Mennyit mesélt gyerekkoromban róla édesapám! Gyönyörű kárászok, csíkhalak lakhelye! Sok rákászat, horgászat, csibészkedés színhelye! Mára a lebetonozott meder miatt teljesen kipusztultak belőle a rákok és a halak jelentős része is. De nem mindenhol! Vannak olyan részek, ahol a Rákos patak még jelentős halállománnyal rendelkezik! Amikor erről először hallottam nem akartam hinni a fülemnek, de úgy gondoltam nincs messze, egy próbát megér! És meg is érte, egy zúgóhoz vezetett az utam, mellette eresztettem be úszómat, ami szinte azonnal eltűnt! Egy nem is olyan pici fokozottan védett küllő vergődött a horgom végén, leírhatatlan volt amit akkor éreztem! És jöttek sorba, nem győztem visszaengedni őket, míg a szokásos bevágás a kapás után elmaradt, mert a vízig görbítette a spiccem valami! 80 dekás kárászt sikerült partra csalnom! Ennek már a fele sem tréfa! A halak csak jöttek és jöttek! Kárász, keszeg, küllő, razbóra, sneci és a végére egy retúr ponty!!! Aztán ledobta a nap az ékszíjat, így élményekkel teli szívvel vettem az utam hazafelé! Hazaérve mikor ezt elmeséltem édesapámnak leplezetlen mosolyt csalt az ő arcára is a dolog. Azóta sokat horgásztunk együtt ezen az elfeledett vízen, szép emlékek színterén, ami mindmáig nagyon is előkelő helyet foglal el a szívemben.

Első felvonás

Egy szép nyári napon a horgászújságot bújva találtam rá egy cikkre a Benta Horgászparkról, csupa szépet és jót írtak róla, gondoltam ezt azért megnézzük! Már emeltem is a telefonom és tárcsáztam Rudee-t. Mire feleszméltem már rajta voltunk a hatos számú főúton. A tóra érkezve döntöttük el, hogy a bojlis tavat fogjuk egy kicsit megvallatni. Kisebb séta után meg is érkeztünk a célterületre. Szomorúan vettük észre, hogy a tó úgy teli volt, mint a déli busz. Na mindegy. Helyet csak a tó közepén sikerült találni. A körülmények elég nomádak voltak, levágatlan parlagfű, idegesítően magas gaz és fű. Némi tereprendezés után repülhettek is a szerelékek. Pellettel kezdtünk, egészen pontosan fokhagymás pelletet helyeztünk a pelletgumira. Némi várakozás után (3-4 óra) és öt csalizással később tényleg megérkezett a pelletre az első amur! Csak éppen a méreteivel adódtak problémák... megközelítette a 25 centimétert! Egyszóval csalódásomnak hangot is adtam. Na azért csak próbálkozzunk tovább! Hajszálelőkére fűzött kukoricában láttam a lehetséges megoldást. És csodák csodájára fél óra múlva a jelzőm füstölve vágódott egyenesbe. Bevágás után jött a fárasztás, vagyis jött volna, mert a hal a legkisebb ellenállást sem mutatva, minden kirohanás nélkül feküdt bele a hálóba! A ponty 6,8 kg-ot nyomott. Fényképezés után irány vissza a vízbe! Némileg javult a hangulatom az amur után, mikor a botot visszadobva, kb. két órával később hatalmas húzás után felborította valami a bottartó állványomat! Elkövettem azt a klasszikus szarvashibát, hogy nem tettem ki a nyeletőféket! De mindezektől független a potyka bizony meglett! Ő kisebb volt, mint az előző, 4 kg-ot nyomott. Utána tózárásig teljes csend. Még zárásnak megkérdezte a barátnőm, hogy kitekerheti-e az egyik botot, mikor életre kelt kezében a bot, legalábbis ezt mondta, mert én háttal állva már pakoltam. Erre csak annyit válaszoltam, hogy ugrassa a.... erre a célra egy idősebb női felmenőjét ajánlottam, mikor megfordultam és egymaga partrahúzta addigra már a 60 dkg körüli balint! A tóról vegyes érzelmekkel távoztunk. de úgy voltunk vele, hogy adunk neki még majd egy esélyt. A kijárathoz érve (persze láttuk a táblát, hogy a poggyászt távozáskor fel kell mutatni) megindult a "motozás". Utaztam egy jó párszor már repülővel, de a Ferihegy 2-őn nem pakoltatták így szét a cuccainkat, még a pelletes táskába is belenéztek! Már lassan kezdtük sértve érezni magunkat, mert már a józanság határán túl ment amit műveltek. Ne értsen félre senki, nem volt azzal baj, hogy átnézik a poggyászt, hanem a stílussal volt a probléma és a józan ész hiányával.

Második felvonás

Eltelt egy hónap és ismét száguldunk a hatos úton Batta felé. Az idő múlása valamelyest feledtette, az előző látogatás történéseit. Megérkeztünk. Rudee kedve már az első percben megingott mikor összetörte a vízipipáját. Rossz ómen... A bejárathoz érve közölték velünk, hogy a bojlis tavon teltház van így a 3.-as tóra esett a választás. Én a nád mellett foglaltam helyet a sarokban, míg Rudee tőlem balra helyezkedett el. A csali ismét pellet. Már az első percben perecbe hajlította egy szép amur a feedert. Jól indulunk gondoltam. A halak folyamatosan jöttek és jöttek, hol nálam hol Rudinál, de mindig volt jelentkező! Már eluralkodott rajtunk az általános jókedv mire egy nagyhangú öreg"úr" érkezett a tóra. A tó alakja négyzet alakú volt és ő ránk merőlegesen ült le. Láttuk ennek bizony nem lesz jó vége. Az öreg persze dobta rendre a kereszteket, ahogy az a nagykönyvbe meg volt írva. Rudee-t már kétszer összeszedte, mire órmótlan üvöltésbe kezdett. "Hé Gyerek! Még egyszer KERESZTBE DOBSZ átmegyek! Én már 5 éve itt horgászom, nem fogok innen elülni, ez az ÉN helyem!" Mi próbáltuk finoman tudtára adni, hogy nem mi dobáljuk a keresztet hanem ő. Nem sikerült. A harmadik keresztjénél ismét üvöltésbe kezdett. Ezt a békát már nem nyeltük le. Amíg én hallgattam az "úr" változatos szitkozódásait, addig Rudee elment a tógazdához, hogy csináljanak már valamit ezzel az emberrel, mert horgászni szeretnénk és nem állandóan szerelni (a mi 20-as, 18-as zsinórjaink nem vehették fel a versenyt az öreg 40-es monofiljával). Később Rudee vörös fejjel tért vissza, mert közölték vele, hogy az öregúr a Misi bácsi (valami ismerős lehetett) és ők nem szólnak neki, oldjuk meg! Mikor már mások is elindultak panaszt tenni Misi bácsira, mert nem csak a mi szerelékeinket pusztította ám, végre negyed óra elteltével megjelent egy fickó szólni neki, mire Misi bácsi sértődötten távozott. Persze nem elküldték őt, hanem ő jogtalannak érezte az ellene felsorakoztatott vádakat. Végül már el is ment a kedvünk a horgászattól és ismét negyedórás poggyász ellenőrzés után elhagytuk a tavat.

Úgy érzem beleizzadok ezen cikk megírásába. Annyi az élmény és amit le lehetne írni, hogy bele sem merek kezdeni...

Pár szót a "tóról" (tavakról)

A Préri horgásztó rendszer számos lehetőséget kínál az ide érkező horgászoknak, a magyar halfauna szinte minden képviselőjét megtaláljuk a tavaikban. A tórendszert összesen 9 tó (tudomásunk szerint) alkotja. Az 1-es tó a legnagyobb és egyik legrégibb tava a tórendszernek, 4ha-os területe pontyot, amurt, busát, kárászt, szürkeharcsát, csukát és süllőket rejt. A bejárattól balra a kistavak találhatók, melyekbe ponty, amur, busa, szürkeharcsa és szezonálisan afrikai harcsa van telepítve. A stéges horgásztavon vízpartra épített fedett stégek találhatók, melyek rossz idő esetén sokat segítenek a horgász helyzetén. Halfaunája megegyezik az első tóéval, habár területe kisebb. A tórendszer hátuljában található a bojlis tó, ide az ember nem kevés gyalogolás árán juthat el, habár hozzáteszem megéri meglátogatni, de ez egy másik történet, erről majd később... A bojlis tóban kapitális pontyok és amurok kényeztetik a bojlis horgászat szerelmeseit. A gyerekkel érkezőknek sem kell pánikba esni, őket leültethetjük a kárászos tóra vagy esetleg kitámaszthatjuk őket feleséggel/barátnővel együtt a strand tónál. A végére hagytam a személyes kedvencemet a finomszerelékes horgászat Mekkáját az extra tavat. Ebben a tóban csak ponty, amur, szürkeharcsa található. Ez a tó volt utunk végállomása.

Végre a helyszínen...

Ez nem titok, ez a tó a kedvencünk mind közül. Először nagyapámmal jártunk itt a Préri tavon, ennek már sok-sok éve. Habár akkor az 1-es tavon horgásztunk. Most ismét itt állunk a bejáratnál, de már 12 évvel később Rudi és Kemi barátom társaságában. Nyugtázom, hogy nagyot fordult azóta itt is a világ az elmúlt 12 évben, de azért csak nosza előre! A napijegy megvétele után elfoglaltuk az állásainkat az extra tavon. Miután összeállítottuk szerelékeinket kezdődhetett a horgászat, csalizás után repült a feederkosár a túlpart szélébe. Már csak a halakra kellett várnunk... vártunk is rendesen, negyed 7-től kilenc óráig, mert semmi nem történt. Próbálgattuk a legkülönfélébb kukoricákat, pelleteket, tigrismogyorót, csontit, de nem történt semmi. Már kísérletező kedvem végét jártam miután végső elkeseredésemben egy szál gilisztát tűztem a horogra, ami 5 percen belül megtörte a jeget egy 5 kilós ponty formájában. Közben barátaim is lázas csaliváltásba kezdtek. Innentől szabadult el a pokol, a pontyok sorba jelentkeztek a felkínált gilisztára! Majd egyszer csak minden mozgás minden boton megszűnt. 2 órányi csend következett. Majd a csendet egy traktor hangja verte fel, mely hátulján hatalmas dézsákban furcsa pelleteket szállítottak az 1-es tó partjára. Kiderült, hogy itt egy helyi pellettel etetik a halakat és érdeklődésünkre elmondta a traktort vezető úr, hogy a büfében ugyan ezt a pelletet árulják zacskóban. Felgyulladt fejünkben az a bizonyos lámpa és sietve indultunk a büfébe a fura csaliért. Majd felkerült mindannyiunk horgára a pelletkarika, benne a "helyi" pellettel. Nem kellet soká várni a sikerre ismét égszakadás-földindulás... Ez az állapot tartotta magát egészen tózárásig. A nap folyamán 15db pontyot helyeztünk vissza éltető közegükbe. Távozásunkkor megígértük egymásnak, hogy ide még visszatérünk, mert tudtuk, hogy kezünkben már a titkos fegyver, mellyel sokkal többet tudunk kihozni ebből a tóból... Incee

A tavat Budapest felől az M0-ról nyíló 51-es főútról közelíthetjük meg (46.-47. kilóméterkő között). Telefon: 06 (30) 274  0489

A blogot két gyermekkori barát fogja szerkeszteni. Mindketten gyermekkorunk óta hódolunk ennek a sportnak, csak egy időre a tinédzserkor viharai elszakították útjainkat, amik mikor újra keresztezték egymást, két meglett, tagbaszakadt horgász állt abban a bizonyos kereszteződésben, akik egy úton haladtak tovább és hirdették a horgászat, a "catch and release" (fogd ki és engedd vissza) igéjét. A blogot azért hoztuk létre, hogy segítséget nyújtsunk a horgásztársainknak tippekkel, ismertetőkkel, tapasztalatainkkal. Próbáljuk ugyanakkor erősíteni azt az elvet, hogy a horgászat inkább a sportról és a természet szeretetéről, nem a halak pusztításáról és a konyhára kerüléséről szól. Ezzel az útmutatással indítjuk blogunkat. Tisztelettel: Incee, Rudi