Első felvonás
Egy szép nyári napon a horgászújságot bújva találtam rá egy cikkre a Benta Horgászparkról, csupa szépet és jót írtak róla, gondoltam ezt azért megnézzük! Már emeltem is a telefonom és tárcsáztam Rudee-t. Mire feleszméltem már rajta voltunk a hatos számú főúton. A tóra érkezve döntöttük el, hogy a bojlis tavat fogjuk egy kicsit megvallatni. Kisebb séta után meg is érkeztünk a célterületre. Szomorúan vettük észre, hogy a tó úgy teli volt, mint a déli busz. Na mindegy. Helyet csak a tó közepén sikerült találni. A körülmények elég nomádak voltak, levágatlan parlagfű, idegesítően magas gaz és fű. Némi tereprendezés után repülhettek is a szerelékek. Pellettel kezdtünk, egészen pontosan fokhagymás pelletet helyeztünk a pelletgumira. Némi várakozás után (3-4 óra) és öt csalizással később tényleg megérkezett a pelletre az első amur! Csak éppen a méreteivel adódtak problémák... megközelítette a 25 centimétert! Egyszóval csalódásomnak hangot is adtam. Na azért csak próbálkozzunk tovább! Hajszálelőkére fűzött kukoricában láttam a lehetséges megoldást. És csodák csodájára fél óra múlva a jelzőm füstölve vágódott egyenesbe. Bevágás után jött a fárasztás, vagyis jött volna, mert a hal a legkisebb ellenállást sem mutatva, minden kirohanás nélkül feküdt bele a hálóba! A ponty 6,8 kg-ot nyomott. Fényképezés után irány vissza a vízbe! Némileg javult a hangulatom az amur után, mikor a botot visszadobva, kb. két órával később hatalmas húzás után felborította valami a bottartó állványomat! Elkövettem azt a klasszikus szarvashibát, hogy nem tettem ki a nyeletőféket! De mindezektől független a potyka bizony meglett! Ő kisebb volt, mint az előző, 4 kg-ot nyomott. Utána tózárásig teljes csend. Még zárásnak megkérdezte a barátnőm, hogy kitekerheti-e az egyik botot, mikor életre kelt kezében a bot, legalábbis ezt mondta, mert én háttal állva már pakoltam. Erre csak annyit válaszoltam, hogy ugrassa a.... erre a célra egy idősebb női felmenőjét ajánlottam, mikor megfordultam és egymaga partrahúzta addigra már a 60 dkg körüli balint! A tóról vegyes érzelmekkel távoztunk. de úgy voltunk vele, hogy adunk neki még majd egy esélyt. A kijárathoz érve (persze láttuk a táblát, hogy a poggyászt távozáskor fel kell mutatni) megindult a "motozás". Utaztam egy jó párszor már repülővel, de a Ferihegy 2-őn nem pakoltatták így szét a cuccainkat, még a pelletes táskába is belenéztek! Már lassan kezdtük sértve érezni magunkat, mert már a józanság határán túl ment amit műveltek. Ne értsen félre senki, nem volt azzal baj, hogy átnézik a poggyászt, hanem a stílussal volt a probléma és a józan ész hiányával.
Második felvonás
Eltelt egy hónap és ismét száguldunk a hatos úton Batta felé. Az idő múlása valamelyest feledtette, az előző látogatás történéseit. Megérkeztünk. Rudee kedve már az első percben megingott mikor összetörte a vízipipáját. Rossz ómen... A bejárathoz érve közölték velünk, hogy a bojlis tavon teltház van így a 3.-as tóra esett a választás. Én a nád mellett foglaltam helyet a sarokban, míg Rudee tőlem balra helyezkedett el. A csali ismét pellet. Már az első percben perecbe hajlította egy szép amur a feedert. Jól indulunk gondoltam. A halak folyamatosan jöttek és jöttek, hol nálam hol Rudinál, de mindig volt jelentkező! Már eluralkodott rajtunk az általános jókedv mire egy nagyhangú öreg"úr" érkezett a tóra. A tó alakja négyzet alakú volt és ő ránk merőlegesen ült le. Láttuk ennek bizony nem lesz jó vége. Az öreg persze dobta rendre a kereszteket, ahogy az a nagykönyvbe meg volt írva. Rudee-t már kétszer összeszedte, mire órmótlan üvöltésbe kezdett. "Hé Gyerek! Még egyszer KERESZTBE DOBSZ átmegyek! Én már 5 éve itt horgászom, nem fogok innen elülni, ez az ÉN helyem!" Mi próbáltuk finoman tudtára adni, hogy nem mi dobáljuk a keresztet hanem ő. Nem sikerült. A harmadik keresztjénél ismét üvöltésbe kezdett. Ezt a békát már nem nyeltük le. Amíg én hallgattam az "úr" változatos szitkozódásait, addig Rudee elment a tógazdához, hogy csináljanak már valamit ezzel az emberrel, mert horgászni szeretnénk és nem állandóan szerelni (a mi 20-as, 18-as zsinórjaink nem vehették fel a versenyt az öreg 40-es monofiljával). Később Rudee vörös fejjel tért vissza, mert közölték vele, hogy az öregúr a Misi bácsi (valami ismerős lehetett) és ők nem szólnak neki, oldjuk meg! Mikor már mások is elindultak panaszt tenni Misi bácsira, mert nem csak a mi szerelékeinket pusztította ám, végre negyed óra elteltével megjelent egy fickó szólni neki, mire Misi bácsi sértődötten távozott. Persze nem elküldték őt, hanem ő jogtalannak érezte az ellene felsorakoztatott vádakat. Végül már el is ment a kedvünk a horgászattól és ismét negyedórás poggyász ellenőrzés után elhagytuk a tavat.
