Ebben a bejegyzésben két általam ismert "senkié" vízről lesz szó. A horgászok már rég elfelejtették vagy csak letettek róla, de mi előszedtük az apáink emlékezetében még élesen élő poros emlékeket és megpróbáljuk megszólaltatni ezeket a vizeket. Az egyik helyszínünk a Pestet keresztülszelő Rákos patak, a másik Cinkotán a régi kavicsbánya tó.

Bányatavi visszaemlékezés

Mikor először jöttem el ide, már akkor se vallatta senki ezt a vizet, pedig gyönyörű a tó csak a környékén adódtak kisebb szépséghibák. Ez főleg a mértéktelen szemét volt, amit hiába szedtünk zsákokba, mindig újra termelődött... Sokan sétálnak mindig a környékén, eldobálják a szemetet és össze rajtunk kívül senki se szedte. A partot egyébként gyönyörű nádas borítja, ahol pedig hiányzik a nád ott bedőlt fák és bokrok vannak. Előszeretettel fészkel itt a vadkacsa és a vízi csirke. Amikor először jöttem ide édesapámmal három órai horgászat után egy teli szák kárász és törpeharcsa nyerhette vissza a szabadságát. Hányszor néztük végig a kárászívást a hínáros szélében nagyapámmal, és mint hogy ő is már eltávozott közülünk, ezek az idők is elmúltak. Húshorgászok hada lepte el újra a tavat és ami benne volt azt lepusztították. Eltűntek a kacsák, a vízi tyúkok is. Sok sikertelen horgászat után nagyapámmal nem jöttünk többet a tóra, mert feleslegesnek találtuk. Pedig mennyi szép süllőt, csukát és kárászt fogtunk itt! De ezek az idők sajnos elmúltak. Most később itt állok újra a tó partján pecabottal a kezemben, megkérdezem magamtól: "Vajon nyújthat még nekem némi örömet ez a víz?" Elég az elmélkedésből, bedobok. A kisméretű horgon csonti található, felette egy 8 grammos Exner Crystal Waggler. Nem kis meglepődésemre elhúzza valami azonnal az úszót. Odakínálok neki. A horgon egy piciny bodorka emlékeztet a régi időkre. A következő dobásnál hasonlóan járok. Majd törpeharcsák raja lepi el az úszóm környékét és folyamatos kapásukkal mosolyt csalnak az arcomra. Nem is annyira reménytelen gondolom magamban... Kötök egy pergetőt. Leszedem a matchbotról az úszót és egy kicsi műhalat rakok fel helyette. Óriási meglepetésemre a harmadik dobásnál felrobban a víz és amire észheztértem már partra is segítettem az éppen méretes akrobata csukát. Ezt még két kisebb társa követte...szivar csukeszok. Közben elkezdtem körbejárni a tavat. Nem kis meglepődésemre hatalmas balint pillantok meg a sekélyesbe! Izgalomtól remegő kézzel tettem fel egy felszíni wobblert. A dobás hibátlanul sikeredet, lassan elkezdem húzni a pici rapalát finom peckelő mozdulatokkal, balin szemnek csábítóan. És és és...! Hirtelen elkapja a pici wobblert és kiugrik vele a vízből! A hal küzd, az orsóról pereg a 18-as zsinór. A következő kiugrást már nem bírta ki a kicsi hármashorog a balin szájában, a hal megrázta a fejét és magasan repülve távozott a pici műhal a szájából. Elkeseredettség lett úrrá rajtam... Pedig egy fényképet megért volna! Lógó orral tértem vissza a kocsihoz, de mire hazaértem minden elkeseredettség távozott belőlem, megszépültek az emlékek. Újra éreztem van még remény! Naiv voltam... Pár hét elteltével mikor kijöttem Jani barátommal, szomorúan vettük észre, hogy munkások serege vette körül a tavat. A nádast betemették sittel és az egész területet elkezdték ledózerolni. A bokrokat kivágták, a fákat úgyszintén. Kérdésünkre egy munkás adta meg a választ, hogy itt bizony lakópark fog épülni és feltöltik a tavat a négyesmetró építéséből hozott sittel, földdel és törmelékkel. Újra úrrá lett rajtam az elkeseredés, eszembe jutnak a régi szép emlékek, melyekkel ez a tó szépítette meg sok unalmas napomat. Mostmár ennek biztosan végeszakad! Ilyen az ember, valaki hamar akart meggazdagodni és nem gondolta át, hogy hosszútávon mi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a tóval! Elpusztítjuk magunk körül a megmaradt természeti értékeinket, lassan pusztítjuk a világot és vele magunkat is.

Rákos patak

Mennyit mesélt gyerekkoromban róla édesapám! Gyönyörű kárászok, csíkhalak lakhelye! Sok rákászat, horgászat, csibészkedés színhelye! Mára a lebetonozott meder miatt teljesen kipusztultak belőle a rákok és a halak jelentős része is. De nem mindenhol! Vannak olyan részek, ahol a Rákos patak még jelentős halállománnyal rendelkezik! Amikor erről először hallottam nem akartam hinni a fülemnek, de úgy gondoltam nincs messze, egy próbát megér! És meg is érte, egy zúgóhoz vezetett az utam, mellette eresztettem be úszómat, ami szinte azonnal eltűnt! Egy nem is olyan pici fokozottan védett küllő vergődött a horgom végén, leírhatatlan volt amit akkor éreztem! És jöttek sorba, nem győztem visszaengedni őket, míg a szokásos bevágás a kapás után elmaradt, mert a vízig görbítette a spiccem valami! 80 dekás kárászt sikerült partra csalnom! Ennek már a fele sem tréfa! A halak csak jöttek és jöttek! Kárász, keszeg, küllő, razbóra, sneci és a végére egy retúr ponty!!! Aztán ledobta a nap az ékszíjat, így élményekkel teli szívvel vettem az utam hazafelé! Hazaérve mikor ezt elmeséltem édesapámnak leplezetlen mosolyt csalt az ő arcára is a dolog. Azóta sokat horgásztunk együtt ezen az elfeledett vízen, szép emlékek színterén, ami mindmáig nagyon is előkelő helyet foglal el a szívemben.